Szívesen andalgok akkor 
A harmattelt réteken, 
És a hallgató természet 
Nyúgodalmat ád nekem. 

Mint ha aggnak homlokára 
Hint ezüstöt az idő, 
S nyúgodalmat nyer végtére 
A sokáig szenvedő: 

Úgy talál e föld nyugalmat, 
Ha a nap lement, 
És a holdvilág magasról 
Rá ezüstöt önt. 

(1834)